Sajnos a kutyamenhelyek kenneljei általában tömve vannak gazdi nélküli kutyusokkal, akik várják az örökbefogadást. Több módon kerülhetnek ide az állatok. Vannak, akiket kölyökkutyaként raknak utcára a „gazdik” vagy jobb esetben beadják őket a menhelyre. Az ilyen nem kívánt kutyaszületések miatt lenne nagyon fontos, hogy ivartalanítsák a nőstény kutyákat, azok, akik biztosan nem szeretnének kiskutyákat. Az örökbefogadás az ilyen kölyökkutyák esetében sokkal nagyobb eséllyel történik meg, mint a már felnőttként menhelyre került társaiknál. Aki örökbefogadás mellett dönt, általában kölyökkutyát szeretne, mert azok még könnyebben taníthatók és nem érték őket olyan esetleges lelki traumák az előző gazdiktól, amik a későbbiekben problémákhoz vezethetnének. Vannak olyan kutyák, akik azért kerülnek menhelyre, mert valamilyen betegségben szenvednek és a tulajdonosuk nem tudja megoldani a kezelését, elaltatni pedig nem szeretné. Olyan eb is van, akit pedig egyszerűen meguntak vagy nem akartak vele tovább foglalkozni és elkergettek otthonról. Sajnos a legrosszabb eset, amikor hosszú hónapig vagy évekig tartó bántalmazás után szabadítanak ki állatokat az állatvédők és mentik meg őket a menhelyek segítségével. Valahol érthető, hogy egy család nem szeretne az örökbefogadás során egy ilyen, hosszú évekig sanyargatott kutyát a kisgyerekek mellé. De a kutyák döntő többsége szerencsére nem ilyen körülmények közül kerül menhelyre. Az örökbefogadás előtt érdemes megnézni az összes kutyust a kiválasztott menhelyen, és a család igényeinek, lehetőségeinek és a gondozók javaslatainak ismeretében kiválasztani az új családtagot. Nagyon fontos persze, hogy az örökbefogadás előtt sokszor találkozzunk a kiválasztott kutyussal, hogy megnézzük, valóban megvan-e a szükséges kapcsolat köztünk.