Persze, nem a leghagyományosabb értelemben vett üdülésre kell mindkét esetben gondolni, de a probléma kicsúcsosodása egy ilyen alkalommal érkezett el mi a családunkban. Az egyik rokonunk pont egy nyaraláson jutott el odáig, hogy kimondja nekünk: alkoholista vagyok! Ezt, így megfogalmazni nem lehet könnyű, de mivel már tudtunk a függőségéről valamilyen formában, és a közös nyaralás nem tudott elmúlni anélkül, hogy mi, az ő társaságában ne koccintsunk párszor, még relatíve szerencsénk volt, hogy ez előhozta belőle, amit előhozott.
Végül a felepulok.hu-hoz is emiatt az esemény miatt jutottunk el, ahová mi ajánlottuk be (léphet ugyanis ennél a társaságnál, kapcsolatfelvétel ügyében a család is, nem csak egy függő ember), de ahhoz, hogy ő is azt mondja, alkoholista vagyok, tényleg kellett egy, a maga módján „szélsőséges” esemény. Ami elől nem lehetett elbújni, mert eleve több napig tarott. Szélsőséges tényleg azért, mert más helyeken lehet a dolgot takargatni, hazamenve, és magunkra zárva az ajtót megtarthatjuk a titkainkat, de amikor napokig mással vagyunk összezárva… Mi csak annyit sejtettünk, hogy volt már egy-két rosszabb időszaka, de nem hittük, hogy azóta sem tud szabadulni tőle, a piától. Egyszer már eldöntötte, hogy ő többé nem iszik, és nem zavarja, ha mások ezt teszik, ő meg tudja majd állni, de nagyon sokszor van több a háttérben, mint amit egy függő be mer vallani másoknak, nekünk. Mindig gondoljunk rá, hogy nem érzékelünk mindent, teljes valójában a másikról…
A „Felépülők” weboldal azonban leír mindent a betegségről, az ő „leszoktatásos” módszereikről (vagy ahogy ők mondják: az örökké tünetmentesség tételről), úgyhogy, ha nektek még senki nem vallotta be, hogy „alkoholista vagyok”, de sejtitek, hogy ez lehet a helyzet, nézzétek rá a linkre helyette és segítsetek az illetőnek. Én csak néhány olyan kiegészítéssel élnék itt, ami talán nem tűnik fel elsőre az oldalon, de alátámasztja, miért ez az egyik legjobb (talán a legjobb) hely Magyarországon az ilyesfajta gyógyulásra!
Dolgozik náluk sok addiktológiai konzultáns mellett pszichiáter, szakjogász és családterapeuta is. Az egész igazán teljeskörű. A munka, ami ott folyik és minden egyéb… A munkatársaik között akad továbbá jó pár ember, amik maguk is felépülők. Ez valami bámulatosan megnyugtató nekem, hisz ha ilyen szakemberhez kerül bárki, a szerettem mondjuk, egy szóban forgó problémával küszködő, akkor úgy mondhatja el a bajait neki, hogy nyugodt lehet afelől, a befogadó érteni és átérezni is tudni fogja, milyen lehet belülről épp abban az állapotban lenni. (Nem úgy, mint nekünk mondaná, tompítva a dolog élét) Az is valahogy bensőségessé teszi az egész hely atmoszféráját, hogy mindenki, még a központvezető is bír más titulusokkal, hogy tevékenyen részt vehessen mindenben. A vezető is addiktológiai konzultáns például – ez itt tényleg olyan, mint egy család!
A család fogalma persze nem csak emiatt kerül elő gyakran, ezen a helyen. Ők abszolút építőnek tartják a család (ebben az esetben a saját, hagyományos családunk) bevonását az ilyen típusú felépülésbe. És mindent meg is tesznek azért, hogy ez sikerüljön. Persze, mehet a felépülés sokféle módon, de nem titok, hogy a család, az otthoniak bevonása igencsak segítő hatással bír. Ha nincs családunk, akkor viszont ők azok lesznek erre az, erre az időre. Olyan embert is ismerek továbbá, aki itt lelt tényleg, egyféle családra olyan értelemben, hogy a jövőjére nézve is lettek tartós kapcsolatai. Gondolom én, az anonimitás miatt ezek persze inkább egyedi esetek, de fontos, hogy jó közösségben lesz bárki a gyógyulás ideje alatt! Más emberekkel, ami sok tekintetben ösztönző és megnyugtató!
Aztán, ami még nagyon lelkesítő lehet, azok a névtelen köszönetnyilvánítások azoktól, akik már felépültek, és később írtak az oldalra. (A névtelenség mindig a mi érdekünket szolgálja, és szerintem elengedhetetlen, de megnyugtató is ez) Van, aki azt írja, hogy a Felépülőknél töltött 28 nap, évek után oldott meg egy megoldhatatlannak tűnő élethelyzetet, ami számára csodaszámba megy. Nem hitte, hogy egyszer vége lesz! Ittasan érkezett a Felépülőkhöz és józanul távozik. Egy másik véleményíró, aki átesett a terápián arról ír, a dolog valódi természetével ott szembesült csak, a felépülési program ideje alatt. Így annak mélységeivel és valódi súlyosságával is. Ezek miatt szerintem mindinkább megfontolandó mindenkinek a dolog, aki nem tudja letenni az alkoholt…
Állítom, hogy ez még a másik, igazán hasznosnak kikiáltható szekció a felepulok.hu-n! Mármint az utólagos beszámolók… Az egyéni, utólagos benyomások, amik már egy biztos helyzetről, nem csak a reménykedésről tesznek tanúbizonyságot – pedig nem is hinné ezt talán senki. Talán nem ide kattintanak az emberek elsőre, de én ezzel kezdtem. A szakmai leírásokat inkább javaslom a hozzátartozóknak, akik józanabbul szeretnék mérlegelni, hogy miről szól a felépülési kúra. De az érintettek a sorstársakhoz „forduljanak először”. Az lesz a legjobb!